TERMÉNYFELVÁSÁRLÁSI ÁRAK:
Étkezési búza: 63.738,05 Ft (tonna)
Napraforgómag: 139.787,90 Ft (tonna)
Takarmánykukorica: 57.469,20 Ft (tonna)
Takarmányárpa: 52.667,06 Ft (tonna)
Repcemag: 154.021,93 Ft (tonna)
Full-fat szója: 209.053,63 Ft (tonna)
ÜZEMANYAGÁRAK:
Gázolaj ára: 645 Ft
Benzin ára: 641 Ft
DEVIZA KÖZÉPÁRFOLYAM:
EUR: 395,83000
USD: 367,33000
CHF: 405,35000
GBP: 462,58000
Hirdetés
A raktári károsítókról

A raktári károsítókról

Hírek - 2016.09.23

A raktári károsítókat az emberi civilizáció fejlődése, a felesleg és a kereskedelem megjelenése hozta „helyzetbe”. Az első gabonaraktárak az i.e. III. évezred közepén Egyiptomban, a Nílus völgyében jelentek meg, ugyanis ha a Nílus áradása elmaradt, vagy alacsony volt, a gabonatermesztésre berendezkedett Egyiptomi birodalmat éhínség fenyegette, ezért a gabona raktárak, illetve az ott felhalmozott termények megóvása stratégiai szereppel bírt. A raktári károsítók elleni védekezésre vonatkozó különféle eljárásokról az első írásos feljegyzések Kr.e. 2000 és 600 közötti időkből az indiai Védából maradtak ránk.

Napjainkban a raktárakban, magtárakban tárolt termények minőség megőrzése elsősorban gazdasági, nem pedig létfenntartási megfontolásból történik. A raktári károsítók hozzávetőlegesen 15-18%-os tárolási veszteséget okoznak világviszonylatban. Ez az érték magában is elgondolkodtató, de ennek a többszöröse is lehet, ha nem megfelelő körülmények között tároljuk a terményeket. Napjainkban a raktári károsítók elleni küzdelem sokkal komplexebb mint például a 1990 éveket megelőzően, mivel a raktárakban a tárolási időt a piac határozza meg, aminek a következében soha sem vagy csak ritkán üresek a raktárak, ezért a károsítók folyamatos túlélése biztosított. Továbbá az is ront a helyzeten, hogy még mindig használnak szükség, illetve elavult, rossz műszaki állapotban levő tárolókat.

A raktári károsítók környezeti igényei

A raktári kártevők fejlődése, felszaporodása szempontjából meghatározó a védett környezet, a megfelelő hőmérséklet, a páratartalom, és néhány faj esetében a fény és a táplálék fajtája.

A hőmérséklet határozza meg az egyes károsítók fejlődési idejét: pl. a gabona-álszú fejlődési ciklusa 20-25 ̊C-on több mint 1 hónap, míg 28 ̊C-on kevesebb 1 hónapnál. A kínai babzsizsik egy nemzedékének kifejlődése 18 ̊C-on 40-48 nap, 21 ̊C-on 32 nap, míg télen 3-4 hónap alatt történik meg, 10 ̊C alatt pedig az imágója is megszünteti az élettevékenységét (diapauzál). A hőmérséklet mellett a magas páratartalom elősegíti a fejlődést: pl. a kukorica zsizsik optimális fejlődéséhez 30 ̊C és 70-80 % páratartalom szükséges. A kaprabogár számára a 35 ̊C és a 75%-os páratartalom a kedvező a gyors fejlődéshez. A legtöbb raktári károsító rejtett életmódot folytat, a mag belsejében fejlődik, de egyes külső magkárosítók, mint pl.: a kaprabogár sem kedvelik a világos helyeket. A táplálék tekintetében a károsítók jelentős része nem válogatós (pl. molylepkék, kaprabogár, gabona-álszú), míg más fajok csak egy vagy csak néhány gazdanövényhez kötődnek, pl. a babzsizsik. Néhány faj fejlődési ideje tápnövénytől függően is változik, pl: optimális körülmények között a kukorica zsizsik kifejlődése kukoricában 27-29 nap míg búzában 24-26 nap. A termény fizikai állapota is fontos mivel pl. a fogasnyakú gabonabogár csak a sérült szemeket tudja károsítani.

Néhány gyakori raktári kártevő rövid bemutatása

Közönséges babzsizsik (Acanthoscelides obtectus)

Amerika trópusi területeiről származik. A hűvösebb klímájú területeken raktári kártevő, de melegebb hőmérsékleti viszonyok mellett a szabadban is megtalálható. Hazánkba a XIX. század végén hurcolták be, azóta általánosan elterjedt. A kifejlett bogár 2,8-4,2 mm nagyságú, zömök körte alakú. Évente a hőmérsékleti viszonyoktól függően 3-4 nemzedékes. A megtermékenyített nőstény a tojását illetve tojásait a babszemekre vagy zsákokra rakja (szántóföldön az érő babhüvelyt átrágva helyezi el a babszemeken). A kikelő 1. stádiumú lárva tűszúrásnyi lyukon rágja be magát a magba, és rágcsálékával eltömíti a nyílást. A bábkamrát úgy alakítja ki, hogy a külvilágtól csak a maghéj választja el. A legismertebb kárképe a babon levő kb. 2 mm átmérőjű lyuk melyen keresztül a bogár elhagyta a szemet. A bogár jól repül, ezért a téli tartózkodási helytől 2-3 km-re levő bab táblákon is fertőzhet. Szabadban és raktárban is szaporodó faj. A babzsizsik oligofág faj, fő tápnövénye a bab, de kifejlődik lóbabban, szójában, borsóban, lencsében, lednekben, csicseriborsóban és csillagfürtben is.

babzs

Babzsizsik (fotó:www.Invasive.org)

Borsózsizsik (Bruchus pisorum)

Őshazája Kis-Ázsia, Nyugat Ázsia, de egyes szerzők szerint Észak-Amerika. Ma már kozmopolita fajként tartjuk számon. A kifejlett bogár 4,5-5,7 mm nagyságú, zömök feketés testű. Évente 1 nemzedéke van. Tavasszal az előjövő bogarak az érési táplálkozás után 16-18 ̊C-on repülve keresik fel a virágzó borsótáblákat és a félig kifejlett borsóhüvelyekbe kezdik rakni a tojásaikat. A kikelő lárvák a hüvelyfalba rágott kanyargós aknán keresztül rágják magukat be a hüvelybe majd a zsenge magba, és a berágási helyet ürülékkel eltömik. Egy magban jellemzően egy lárva fejlődik. A lárva nagyobb üreget rágva a magban készíti el bábkamráját a borsó betakarítása utáni időszakban. A lárvák egy része a betakarítást követően elhagyja a magot, másik része a magban telel át. Csak szabadban szaporodó faj. Elszaporodásának a száraz, meleg tavasz, a hosszú száraz ősz és tojásrakás idején a párás meleg kedvez. A kárt a mag belsejében fejlődő lárva okozza, legjellemzőbb kárképe a kb. 2mm átmérőjű röpnyílás, mely a távozó imágó után marad. Az elhanyagolt tárolókból, fertőzött terményekből az áttelelő imágók tavasszal újra fertőzik a közeli borsótáblákat. Fő tápnövénye a borsó, de előfordul csicseriborsón, szegletes ledneken, csillagfürtön is.

borsozs

Borsó zsizsik (fotó:www.Invasive.org)

Gabonazsizsik (Sitophilus granarius)

Ma már kozmopolita fajként tatjuk számon, őshazája bizonytalan. A kifejlett ormányosbogár 3,5-5 mm, fényes felületű, egyszínű fekete vagy sötétbarna, testalkata hosszúkás, hengeres kitinpáncélja erősen pontozott. A hazai gabonatárolókban 3-4 nemzedéke fejlődik ki évente. A kifejlett bogár telel át a garmada aljában, a raktárak védett zugaiban repedéseiben. Tavasszal, amikor az átlaghőmérséklet meghaladja a 10-12 ̊C-ot, az imágó megjelenik, és 10-12 napos érési táplálkozás után tojást rak. A nőstények az ormányukkal a mag csírarészén lyukat rágnak, és abba helyezik a tojást, majd váladékkal eltömik. A kikelő lárva a magban fejlődik, bábozódik, majd mint kifejlett bogát egy szabálytalan kerek nyíláson elhagyja a magot. A nőstény 15-35 ̊C között rakja a tojásokat. A magban levő lárva fejlődését a mag nedvesség tartalma befolyásolja, 14% alatti nedvesség tartalom gátolja a fejlődését 10% alatti nedvesség pedig tömeges pusztulását okozza. Megtámadja az őszi búzát, az árpát, a rozsot és a tritikálét. Mivel az imágó nem tud repülni ezért a fertőzött terménnyel történik a terjedése.

gabonazs

Gabonazsizsik (fotó:www.Invasive.org)

Rizszsizsik (Sitophilus oryzae)

Indiából származó ma már általánosan elterjedt faj. A kifejlett bogár (a gabonazsizsiknél kisebb) 2,0-3,5 mm nagyságú, matt sötétbarna színű ormányosbogár. Magyarországon 3 nemzedéke fejlődik évente, melegigényesebb mint a gabonazsizsik, de a szárazságot is jobban tűri, még a 8% nedvességtartalmú magban is károsít. Imágó alakban telel át a tárolókban. Kártétele megegyezik a gabonazsizsikével. A két faj kártétele között csak az a különbség, hogy a bogár a szemet szabályos kerek nyíláson hagyja el. Tápnövényei a rizs mellett a búza, árpa, kukorica, köles, zab és a napraforgómag.

rizszs

Rizszsizsik (fotó:www.Invasive.org)

Raktári gabonamoly (Nemapogon granella)

Európai faj. A lepke nyugalmi állapotban 6-8 mm hosszú, a szárnyak fesztávolsága 10-15 mm. Feje fehéres, felülről nézve molyhosan szőrös. Az elülső szárnyai keskenyek, hosszúkásak világos sárgásfehér alapon sötétbarnásan tarkázottak, elmosódott, foltos rajzolattal. Hazánkban 2 nemzedékes. A lepke fénykerülő, alkonyatkor repül. Tavasz végén, 16 ̊C felett rajzik, majd egyesével vagy kisebb csomókban rakja tojásait a gabonaszemekre. A lárvák először a magvak csíráját fogyasztják el, majd megkezdik a fonadékkészítést. A hernyók szintén fénykerülők, melyek a bábozódás előtt a bábozódásra alkalmas helyet keresnek a falak, gerendák illetve a padló repedéseiben és ott bábozódnak. A második nemzedék kifejlett hernyója telel át a falak illtetve padló repedéseiben. A lárva okozza a kárt, kívülről rágja a terményt a gabonaszemek csírarészével együtt, a garmadában tárolt termény 5-10 cm-es felső rétegét finomszövedékkel szövi át. Terjedése passzív, a terménnyel történik. A búzát és a rozsot kedveli legjobban.

gabonamoly

Raktári gabonamoly (fotó:wikipédia.org)

Mezei gabonamoly (Sitotroga cerealella)

Kozmopolita faj, hazánkban is mindenütt megtalálható. A lepke 6-8 mm hosszú, a kiterjesztett szárnyak fesztávolsága 13-17 mm. Az elülső szárnyak- okker vagy agyagsárgák, kissé fénylőek, középen néha 2 megnyúlt sötét folttal rojtozottak. Az imágók fénykerülők, a raktár sötét zugaiban, összecsukott szárnyakkal pihennek. A kifejlett lárva 6-7 mm hosszú, sárgásbarna fejű, fehéres testű hernyó. Hazánkban általában 3-4 nemzedéke fejlődik, de optimális körülmények között akár 5-12 nemzedéke is lehet. A lepke a szántóföldön, az érő gabona pelyvaleveleire rakja tojásait. A kikelő lárvák a magba furakodva annak a lisztes részeit fogyasztják. A lárva a sérülésmentes magvakat károsítja. Az utolsó nemzedék, amikor a termény hőmérséklete 10 ̊C alá esik beszünteti a táplálkozást és a magban telel át ahonnan május környékén repül ismét ki. A károsított kukorica szemen általában kettő, a gabonákon egy röpnyílás található melyben benne marad a félig kiálló sárgásbarna bábing. Tápnövényei között szerepel a kukorica, a búza, a rozs, az árpa, a hántolatlan rizs, de kárt tesz az olajos magvakban is.

gabonam

Mezei gabonamoly (fotó:www.Invasive.org)

Atkák

A pókszabásúak közzé tartozó 200-600 µm nagyságú ízeltlábúak csak mikroszkóppal azonosíthatók. Mind a szemes terményekben, mind az őrleményekben megtalálhatóak, általában több faj együtt fordul elő. Kártételük változatos, általában a magvak belsejét vagy az őrleményeket fogyasztják. Az atkával fertőzött termények jellemzően nyirkosak, tapadósak.

Penészgombák

Általában nem említik a penészgombákat mint raktári károsítókat de sokszor a rossz tárolási körülmények miatt a rovarkártevők mellett jelentős károkat okoznak.

Rágcsálók

A házi egér (Mus musculus) és vándor patkány (Rattus norvegicus) – mindkét faj emlős, rágcsáló – jellemzően kényszertárolókban találhatók meg. Kártételük elsősorban abban rejlik, hogy ürülékükkel szennyezik a terményt, ami közegészségügyi kockázatot jelent.

A raktári károsítók elleni védekezés

A raktári károsítók elleni védekezés alapja a rendelkezésre álló tároló, raktár „gyenge” pontjainak a felmérése, illetve javítása. A károsítók számára kedveznek a repedések a falon, a padozaton. Ezek megszüntetése fontos feladat, fontos továbbá így ősz környékén a beázás, illetve különösen a síktárolók esetében a falak nedvesedésének a megszüntetése. Fontos a nyílászárók kijavítása, valamint az, hogy a szellőztetésre alkalmas nyílások rovarhálóval el legyenek látva. Ma már ritkán alkalmazzák, de régi síktárolóknál a takarítást, javítást követő tisztító meszelés is nagyon hasznos higiéniai eljárás.

A raktári károsítók elleni védelemnek nem a raktárnál kell(ene) kezdődnie, hanem a szárító, tisztító és szállító berendezések alapos tisztításával, esetenként fertőtlenítésével. A betakarítás előtti javítási karbantartási munkákkal együtt alapos tisztítást kell végezni, mely során figyelemmel kell(ene) lenni a szállító berendezések (csigák, láncos felhordók) beállítására, hogy minél kisebb sérülést okozzanak a terményen.

A fentiekben leírtak a termelő üzemekre érvényesek. A kereskedelmi raktáraknál a behurcolás a legnagyobb veszély. A kereskedelmi raktárak a növényegészségügyi szabályok betartásának a mértékétől függően fertőzöttek a raktári károsítóktól.

Vegyszeres védekezés

Preventív kezelések

Az üres raktárak fertőtlenítése

Az első és talán a legkézenfekvőbb feladat. A raktár fertőtlenítés célja a raktárban lévő károsítók gyérítése (nem minden fejlődési alak ellen hatásos). Erre az üres raktárak alapos takarítása után kerül sor, általában gázhatású szerves foszforsavészter hatóanyaggal, pl: klórpirifosz-metil. A kezelés során a raktár falait, berendezéseit kell lepermetezni, és a gázosodás miatt a raktárat be kell zárni a hatóidő illetve a munkaegészségügyi várakozásidő végéig.

A betárolásra kerülő termény kezelése

Preventív védekezésként tartjuk számon a fertőzésmentes tiszta termény betároláskor történő rovarölő szeres kezelését. A permetlé kijuttatása megfelelő eszközzel, kis vízmennyiséggel, a szállítószalagon levő terményre történik. Fontos, hogy a megfelelő dózis egyenletesen kerüljön a terményre. Az ilyen kezelés gabonában akár 6 hónapos védelmet is biztosíthat (pl.: deltametrin+PBO hatóanyagú engedélyezett szer). A preventív terményvédelemre engedélyezett szerek nem alkalmasak a fertőzött tételek mentesítésére. A preventív védelemben részesített termények károsító fertőzöttségét célszerű szexferomon, tölcséres illetve szondacsapdákkal folyamatosan ellenőrizni.

A fertőzött termény kezelése

Amennyiben a károsító jelenlétét megállapítjuk a betárolt terményben, a védekezést már csak gázosító szerekkel tudjuk elvégezni. A gázosító szerek általában széles hatásspektrumúak, hatékonyságuk függ károsító fejlődési alakjától, mennyiségétől, tartózkodási helyétől, a raktár állapotától és a raktározott termény magasságától. Ez már a gázmester feladata.

Károsítók észlelése, felderítése a raktárakban

A tárolás során folyamatosan figyelemmel kell követni a tárolt termény károsító fertőzöttségét. A legtöbb gazdaságban a magtárakban folyamatosan mérik a termények hőmérsékletét, ami magában is egy károsító megfigyelés, mivel az alacsony hőmérséklet (≤10 ̊C) sok károsító számára kedvezőtlen, a melegedő termény pedig akár károsítók felszaporodására is utalhat. A klasszikus növényegészségügyi megfigyelés az elemi mintázást követő rostálás, majd a rostaalj vizsgálat. Ennek a módszernek a pontosságát a mintavétel szakszerűsége határozza meg, a rostalj vizsgálata szakértelmet igényel. Erősebb fertőzéseknél maga a károsító jelenlétének észlelése, megfigyelése (pl. a gabonazsizsik szívesen tartózkodik a falakon vagy a molylepkék a raktár ajtó nyitásakor felriadnak, vagy éppen a szellőző mellett megfigyelhető szövedék) is információt nyújt.

A legérzékenyebb és folyamatos észlelést a csapdázással végezhetjük el. A csapdáknak alapvetően két fajtája használatos. Mechanikus elven működő szonda és veremcsapda, illetve a kémiai ingereken alapuló szexferomon csapdák.

A szonda csapda egy kb. 30 cm hosszú, műanyag csőszerű test, mely kúpban végződik. A csőben levő fiola szolgál a rovarok összegyűjtésére. A csapdát függőlegesen a terménybe kell süllyeszteni és a fogást rendszeresen ellenőrizni.

Veremcsapda gyakorlatilag egy tölcsérszerű alsó, és kúp alakú felső részből áll. A kör alakú tetején a kártevők által átjárható nyílások találhatók. Ezt a csapdatípust a termény felső 5 cm rétegében kell elhelyezni és a csapda gyűjtőedényét (a fogásokat) folyamatosan ellenőrizni kell.
A szexferomon csapdák gyakorlatilag megegyeznek a szántóföldi károsítók ellen alkalmazottakkal. Molylepkék előrejelzésére használatosak (aszalványmoly, készletmoly, mezei gabonamoly). Több típusa létezik, illetve használatos Pl. ragacsos csapda, kombinált vizes/ragacsos és varsás. Ezek a csapdatípusok beszerezhetők és használatuk könnyen elsajátítható.

A védekezési kötelezettség jogszabályi háttere

A raktári károsítók elleni védelmet a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet 4. § is előírja, mely szerint: A termelő köteles a szemes termény tárolására szolgáló raktárteret üres állapotban megelőző fertőtlenítésben részesíteni, valamint a teljes tárolási időszakban a terményt, a tároló és feldolgozó helyeket raktári károsítóktól mentesen tartani. Raktári kártevővel fertőzött helyről termény, dara, liszt, abraktakarmány, vetőmag és fertőzött göngyöleg – fertőtlenítési cél kivételével – nem szállítható ki, és nem forgalmazható. A rendelet 2. § (1) pontja szerint a földhasználó és a termelő köteles védekezni, az alábbiakban felsorolt raktári kártevők ellen: Acanthoscelides obtectus (Say), Acarus siro Linnaeus, Bruchophagus platipterus (Walker), Bruchophagus roddi (Guszakovszkij), Bruchus pisorum (Linnaeus), Ephestia elutella (Hübner), Ephestia kuehniella (Zeller), Cryptolestes ferrugineus (Stephens), Lasioderma serricorne (Linnaeus), Nemapogon granella (Linnaeus), Niptus hololeucus (Faldermann), Oryzaephilus surinamensis (Linnaeus), Plodia interpunctella (Hübner), Ptinus fur (Linnaeus), Pyralis farinalis (Linnaeus), Rhizopertha dominica (Fabricius), Sitophilus granarius (Linnaeus), Sitophilus oryzae (Linnaeus), Sitophilus zeamais (Motschulsky), Sitotroga cerealella (Olivier),. Stegobium paniceum (Linnaeus), Tenebroides mauritanicus (Linnaeus), Tenebrio molitor (Linnaeus), Tribolium castaneum (Herbst), Tribolium confusum (Jacquelin du Val), Trogoderma spp. (kivéve Trogoderma granarium Everts), Trogoderma granarium Everts.

Felhasznált irodalom:

Szőnyegi S.,Kalmár K. (1999): Szemestermény tárolók károsítói és az ellenük való védekezés. Agroinform kiadó, Budapest
Jermy T., Balázs K. (szerk: 1990): A növényvédelmi állattan kézikönyve 3 A/3B. Akadémia Kiadó, Budapest
Jermy T., Balázs K. (szerk: 1993): A növényvédelmi állattan kézikönyve 4 A/4B. Akadémia Kiadó, Budapest
Jermy T., Balázs K. (szerk: 1996): A növényvédelmi állattan kézikönyve 6. Akadémia Kiadó, Budapest
Lőkös L. (1998): Egyetemes agrártörténet. Mezőgazda Kiadó, Budapest

Nagy László
Hajdú-Bihar Megyei Növényorvosi Kamara

Címkék:
Friss hírek
Kiemelt hírek

Ezt olvasta már?

Stabil helye van a kukoricának Magyarországon

A vetésidő és a tőszám hatása a termesztés biztonságára és hatékonyságára