Boldogi csettegők – A világ legtakarékosabb falusi „igáslovai” immár hetven éve szolgálnak

A kútfúróknak könnyű a dolguk, mert öt méter mélyen már víz fakad a földből. A felhozataláról „ősidők” óta a hazai MIA és MIB motorok hajtotta szivattyúk gondoskodtak. Az igénytelen, egyszerű és könnyen javítható szerkezeteket úgy tervezték, hogy hosszú ideig képesek legyenek működni. Egykor több hazai cég is foglalkozott a gyártásukkal. Magyarországon a Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt. (rövidítve HSCS), az államosítás utáni nevén Vörös Csillag Traktorgyár, Prés és Kovácsoltárugyár, Ipari Szerelvény és Gépgyár, Kismotor és Gépgyár több változatban gyártott a saját fejlesztésű, jól bevált motorokból. Szinte minden családnak volt, tehát több száz darabot lehetett találni az elnyűhetetlen motorból 
a faluban.

Petrovics Zoltán csettegőjének indítása közben

Egyik innen, másik onnan
A második világháború a helyieket is súlyosan érintette. Az igásállat-állomány megcsappant, nem volt elegendő dolgos férfikéz a földek megműveléséhez. Akkor jött az ötlet, hogy a frontvonal továbbvonulásával a környéken fellelhető üzemképtelen hadijárművek vasszerkezeteit, Dodge-ok, Jeepek, Ziszek, Gazok futóműveit, kerekeit felhasználva, a MIA motorokat beépítve sok célra használható haszonjárműveket építsenek házilag az ügyes kezű boldogiak. Ezek lettek, ahogy 
a népnyelv elnevezte őket, a csettegők elődei. Számuk akkor még nem volt je--lentős, mert sokan a lovat részesítették előnyben. Az évek múlásával, a szövetkezetek létrehozásával a közösbe kerültek a nehezen megszerzett igásállatok. A háztáji földek megműveléséhez nem volt elegendő eszköz és szállítójármű. 
A hatvanas években kezdődött a csettegők „aranykora”. Kalákában készültek a fészerműhelyekben az igénytelen négykerekűek. A világ legtakarékosabb fogyasztású mezőgazdasági járművei óránként csak fél liter gázolajat fogyasztottak. A hetvenes években már mintegy száz darab volt a faluban.
A „maszekvilágot” akkor nemigen támogatták úgy, mint most. Az országban itt volt a települések lakosságszámához viszonyítva a legtöbb csettegő. Elterjedésüket az is segítette, hogy szinte a falu teljes lakosságát rokoni szálak fűzték össze – és létezik-e olyan vakmerő vezető, aki a közösséggel szembe mer szállni, legfőképpen, ha a rokonairól van szó? Persze az is közrejátszott, hogy a paprika termesztéséhez sok víz kellett, amihez viszont sok szivattyú. A motorok adottak voltak, már csak leleményesség kellett hozzá, hogy lovak helyett a „kocsit” lóerők mozgassák.
Favágó szivattyún
A sok célra hasznosítható csettegőkkel földműveseket szállítottak a földekre, terményt a felvásárlótelepekre, kisebb állatokat hordtak eladásra a vásárokba, szivattyúkat hajtottak, őröltek, daráltak, szecskát, fát aprítottak a hajtásukkal. Ha késésben voltak a gazdák a reggeli miséről, szintén kéznél volt a csettegő. Letakarítva, tisztán, feldíszítve a lakodalmas meneteket is színesítették jelenlétükkel.

Ciczka Gergő csettegőjének motortáblája

A 31 éves Ciczka Gergő hivatásos va
dásznak, gazdálkodónak három különböző típusú csettegője és féltucatnyi MIA motorja van. Ezen a területen fiatalkora ellenére elismert „szakember”. Gyűjtőszenvedélye miatt is foglalkozik a gépekkel, meg hogy őseinek az emlékét megőrizze. A kisebb munkákhoz a kertben és a fólia alatt még használja a régi motorokat, de a helyüket már felváltották a traktorok. 
A 38 éves Petrovics Zoltán a hatvani kórház biztonsági őre főállásban. Szabadidejében fóliasátorban gazdálkodik, kertészkedik. Egy Dodge alvázra épült, közel hetvenéves csettegője van, amely billenőplatós. Nemrég kellett felújítani, hajtókarcsapágyat, dugót, gyűrűt kicserélni, szelepeket felcsiszolni. Mindez saját munkával, alkatrészekkel együtt közel 30 ezer forintba került. Így legalább fél évszázadon keresztül megint úgy működik majd, mint régen, és a következő generáció is használhatja. Petrovics Zoltán nem válna meg semmi pénzért kedvencétől, amellyel a fólia alá is be tud menni. Földet, trágyát, palántákat és paprikát szállít. A hetvenéves Árvai József nyugdíjas őstermelőnek van egyedül a faluban levizsgázott csettegője, amelynek lassújármű-rendszáma is van. A gondosan karbantartott jármű nem helyben, hanem Soltvadkerten készült 1965-ben, garázsa is van. MIB dízelmotorja 1550 köbcentiméteres, hat lóerős, kétszemélyes, tíz mázsa terhet tud szállítani. Egy hétig alig hat liter gázolajjal is eljár vele a gazda. A vizsga öt évre szól és 90 ezer forintba kerül, a biztosítási díj évente 16 ezer forint. Cserébe bátran lehet vele közlekedni az utakon, nem kell a kertek alatt és a földutakon lopakodni.

Ciczka Gergő csettegője

Sufnituningból muzeális érték
Felértékelődtek az elmúlt években a csettegők a gyűjtőknél, ezért megjelentek a felvásárlók is. 150-200 ezer forintot kínáltak az üzemképes járművekért, amelyeket továbbadnak, reális mai áron 600-800 ezer forintért, nem kis haszonnal. Egyelőre senki nem vált meg Boldogon a kedvencétől. Az idők változásával lehetőség nyílt korszerű mezőgazdasági eszközök beszerzésére, amelyek kiszorították a helyi MIA motor hajtotta „igáslovakat”. Ma is van még belőlük a fészerek alatt, de nem közlekedhetnek velük, csak néha titokban, a kertek alatt. Mert már kevesen vállalják, hogy lassú járműként levizsgáztatják őket, mert adót is kellene utánuk fizetni. Ha hiányoznak a hivatalos dokumentumok, és a „közeg” igazoltat, keményen méri a büntetést. Így múlik el egy kor és egy korszak, de a csettegők közül jó néhány megmaradt. Közel hetven év elteltével a mai fiatalabb generáció tagjai közül sokan így őrzik, ápolják elődeik emlékét. Így csetteghetnek mai is, nem csak Boldogon, a csettegők.

Szerző: H. Szabó Sándor, Fotók: H. Szabó Sándor