Mit ér a túzok lakta föld?

Az, hogy ez nem csupán baljós sejtelem, igazolja három természetvédelmi szervezet együttes és igen gyors reagálása az abban foglaltakra. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a WWF Magyarország Alapítvány Kis Miklós Zsolt államtitkárhoz nyílt levelet intézett, amelyben a döntés lehetséges negatív következményeit ismertetik, illetve kérik annak megváltoztatását. Az intézkedésről, annak esetleges hatásairól Tóth Pétert, az MMTE munkatársát kérdeztük.

– Hogyan szereztek tudomást arról, hogy az érintett területeken gazdálkodók nem jutnak hozzá a várt támogatáshoz?

 Folyamatosan nyomon követtük az AKG támogatási jogcím alakulását, ezért vártuk már a támogatási döntésekről szóló első híreket. Arról, hogy az MTÉT gazdálkodói nem jutnak elég támogatáshoz, zömében a gazdák és a velük kapcsolatban lévő szaktanácsadók tájékoztattak minket. Ezt erősítette meg az Irányító Hatóság közleménye a támogatási ponthatárokról, ami alapján jó eséllyel lehet becsülni, hogy a horizontális kifizetések váltak hangsúlyossá.

– Érkezett válasz a levelükre?

– Egyelőre nem kaptunk választ, várjuk a kormányzat reakcióit, és bízunk abban, hogy lesz szándék a döntés megváltoztatására. Megítélésünk szerint arányait tekintve nem kellene túlzottan sok forrás ahhoz, hogy a támogatástól eleső gazdákat helyzetbe lehessen hozni, a Vidékfejlesztési Program kereteinek három-négy százaléka elég lenne a helyzet rendezéséhez.

– A gazdálkodók közül kiket és mekkora mértékben érinthet ez a döntés?

– A kifizetésekkel érintett területek kiterjedése és a gazdálkodók közötti eloszlása általunk nem ismert. A teljes AKG-keret kisebb, mint korábban, és a hektáronkénti támogatási összegek magasabbak. Ebből egyértelműen következik, hogy ezzel a programmal nem lehet elérni azt a területi kiterjedést, körülbelül egymillió hektárt, amelyet a korábbi, 2009–2014 közötti időszakban lehetett támogatni. Erre minden érintett fel volt készülve, ezért lett volna logikus, hogy a szerényebb keret miatt azokat helyezik előtérbe, akik a gazdálkodásukat hajlandók gyökeresen megváltoztatni, teret adni a természetes folyamatoknak. Ezek elsősorban a Magas Természeti Értékű Területek előírásait választó gazdák. Meglátásunk szerint ők a döntés legnagyobb vesztesei.

– Mit tart a legnagyobb veszteségnek a döntéssel kapcsolatosan?

– Ha pusztán a természetvédelmi következményeket nézzük, akkor feltételezhető, hogy kevesebb olyan terület lesz, ahol a különböző növény- és állatfajok számukra kedvező körülményeket találnak. Mivel a területcsökkenés elérheti akár a százezer hektárt is, ez esetenként egyes védett fajok, például túzok vonatkozásában állománycsökkenést is eredményezhet. Ne feledjük, ezen fajok megőrzésére a védett és Natura 2000 területeken kívül az MTÉT-rendszer nyújtja a garanciát. Ha a természetvédők oldaláról közelítjük a kérdést, akkor a legnagyobb gond az, hogy a gazdákkal – mint az egyik legfontosabb partnereinkkel – évtizedek óta épített, lassan bizalminak mondható kapcsolatrendszerünk rendül meg, hiszen akik természetvédelmi célú kifizetést igényeltek, nem jutottak a korábban megígért előnyökhöz. A gazdák oldaláról pedig jogos a csalódottság és a bizalmatlanság a rendszer iránt. Ez azzal járhat, hogy a későbbiekben nem lépnek be a magasabb szintű programokba, hanem gazdálkodásukat az intenzív irányba fordítva pusztán a profitcéljaikat teljesítik. Fontos hangsúlyozni, hogy a mezőgazdasági élőhelyek és a hozzájuk kötődő fajok – például mezei pacsirta, mezei veréb, vadgerle – Európa-szerte komoly bajban vannak, nem mindegy tehát, hogy a közösségi források felhasználásában hová helyezzük a hangsúlyt, a művelés intenzívebbé tételére vagy pedig – legalább ezen a csekély területen – az extenzív tájhasználat folytatására.
– Milyen lépéseket kívánnak tenni a közeljövőben?

– Személyes meggyőződésem szerint a helyes megoldást a szakmai szervezetek – beleértve a civil- és kormányzati szerveket is – együttműködése hozhatja meg, ezért mindenekelőtt érdeklődéssel várjuk az államtitkár úr válaszát és a kormányzati lépéseket. Hiszünk benne, hogy a kereteket a megfelelően ki lehet egészíteni és akkor pusztán a program helyes végrehajtására kell koncentrálnunk.

Természetesen kíváncsiak voltunk a jogalkotó, illetve a szaktárca álláspontjára is. Megkeresésesünkre a szaktárca sajtóirodájától azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az AKG-val kapcsolatban a Miniszterelnökséget keressük, a témában Kis Miklós Zsolt államtitkár az illetékes. Iránymutatásukat megfogadtuk, azonban lapzártáig válasz kérdéseinkre nem érkezett. Bizakodásra adhat okot azonban a Nemzeti Agrárkamara tájékoztatása, amely azt tartalmazza, hogy egy újabb, negyvenmilliárd forintos felhívással egészíti ki a kormány az agrár-környezetgazdálkodási programot, mivel az első körben voltak olyan célterületek, amelyeknél aránytalanul oszlott el a megítélt támogatás. Kis Miklós Zsolt államtitkár nyilatkozata szerint a környezetvédelmi szempontok alapján gazdálkodó kertészetek 15 milliárd, míg az állattartók 25 milliárd forintos keretből nyerhetnek forrást.

Az lett volna logikus, ha a szerényebb keret miatt azokat helyezik előtérbe, akik a gazdálkodásukat hajlandók gyökeresen megváltoztatni, teret adni 
a természetes folyamatoknak.

Szerző: Szöőr Bea (Fotó: MTI)

Címkék:
MEGOSZTÁS
-
Mit ér a túzok lakta föld?