TERMÉNYFELVÁSÁRLÁSI ÁRAK:
Étkezési búza: 63.738,05 Ft (tonna)
Napraforgómag: 139.787,90 Ft (tonna)
Takarmánykukorica: 57.469,20 Ft (tonna)
Takarmányárpa: 52.667,06 Ft (tonna)
Repcemag: 154.021,93 Ft (tonna)
Full-fat szója: 209.053,63 Ft (tonna)
ÜZEMANYAGÁRAK:
Gázolaj ára: 645 Ft
Benzin ára: 641 Ft
DEVIZA KÖZÉPÁRFOLYAM:
EUR: 395,83000
USD: 367,33000
CHF: 405,35000
GBP: 462,58000
Hirdetés
A hozzáadott érték a mérték

A hozzáadott érték a mérték

Agrárgazdaság - 2021.03.03

Lázár János: A mezőgazdaság a jövőt jelentse a vidéki fiatalság számára A hazai mezőgazdasági vertikumból hiányzik a hozzáadott érték, nincs érdemi gyártás a mezőgépek, növényvédő szerek, állatgyógyászati termékek, vitaminok, vetőmagok frontján. Hogyan lehetne ezen a helyzeten változtatni?

Dr. Lazar JanosDr. Lázár János országgyűlési képviselő, a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. által ellátott állami feladatok koordinálásáért felelős kormánybiztos jó ideje következetesen képviseli egy „történelmi mértékű fejlesztési program, egy agrár New Deal szükségességét a magyar mezőgazdaságban. Arról kérdeztük, miként vázolható ez a fejlesztési program, ő milyen lépéseket tesz 
a nagyobb hozzáadott érték, a hazai gyártás kiszélesítése, térnyerése érdekében.

 

Házon belül

A magyar agrárvállalkozások legnagyobb hátránya a nemzetközi versenytársakhoz képest a technológiában és a modern know-how-ban keresendő – fogalmazott válaszában dr. Lázár János. – Mi elsősorban jó minőségű élelmiszeripari alapanyagot állítunk elő, amit aztán exportálunk, így külföldön adódik hozzá az a többletérték, amelyet – a feldolgozó vállalkozások profitjával együtt – majd nekünk kell megfizetnünk, amikor a készterméket vagy feldolgozott élelmiszert „visszavásároljuk”, azaz importáljuk. A haszon szorosan összefügg azzal, hogy a feldolgozás folyamatának hány és mely elemei tarthatók nemzetgazdasági kereteken belül. Az élelmiszergyártás vagy más profitábilis termékek – például a vetőmag, a műtrágya – előállítását célzó folyamat minél több és minél jövedelmezőbb részét tudjuk „házon belül” megoldani, annál kevesebb – 
a ma­­gyarok munkájára épülő, közvetve abból származó – profit vándorol külföldre. Egy ilyen patrióta, az EU-s kereteken belül is értelmezhető „protekcionista” fordulat végrehajtásához négy dolog szükséges: versenyképes technológia és szaktudás, valamint politikai szándék és pénz, méghozzá nagyon sok pénz. Az utóbbira, a modern agrárvállalkozások forrásigényére a világban sok helyütt a szövetkezeti forma a válasz. A kis- és közepes vállalkozások kooperálnak, vagyis összeteszik a forrásaikat, együtt pályáznak, hogy közösen építsenek és használjanak olyan feldolgozókapacitásokat, amelyekre külön-külön esélyük se lenne, de amelyek nélkül versenyhátrányba kerülnének a piacon. Magyarországon – történelmi okoknál fogva – a szövetkezeti együttműködés nem vonzó lehetőség. Emiatt egy ilyen piacon a feldolgozókapacitások leginkább a nagyvállalkozások portfóliójában találhatók meg, hiszen azt a tőkeigényes beruházást, amely ezek kiépítéséhez kell, csak ők engedhetik meg maguknak. Ez önmagában nem volna baj. Baj abból lehet, ha ezek a drága feldolgozókapacitások külföldi kézbe kerülnek és/vagy nem hozzáférhetők a magyar gazdák számára, más szóval nem integrálódnak egy-egy térségi termelői láncba.

Aki tehát a lehető leggyorsabban és a le­­­­­­hető leggazdaságosabban akarja felszámolni a magyar agrárium örökölt hátrányait, javítani a magyar vidék életerejét és egy nyitott gazdaságban is biztosítani Magyarország önellátó képességét, ezzel szoros összefüggésben pedig növelni a magyar hozzáadott érték arányát az agrártermékeink és szolgáltatásaink vonatkozásában, annak véleményem szerint a nemzeti tulajdonban lévő és regionálisan hozzáférhető, korszerű feldolgozóiparba kell invesztálnia. Méghozzá uniós pénzből és hazai forrásból egyaránt. Egy nemzeti feldolgozóüzem-fejlesztési stratégia révén már a most kezdődő új uniós költségvetési ciklusban hétmérföldes lépést tehetünk abba az irányba, hogy az alig 10 milliós Magyarország 20 millió embert legyen képes jó minőségű, egészséges és versenyképes élelmiszerrel ellátni.

„Agrár New Deal”

Ezért javasoltam a miniszterelnök úrnak és az agrártárca vezetésének, hogy az EU-tól érkező agrárcélú fejlesztési forrásokhoz tett nemzeti kiegészítés mértékét emeljük történelmi mértékben, 80%-ra. 
A magyar feldolgozóiparban végrehajtott „Agrár New Deal” – vagyis egy államilag támogatott, összehangolt mezőgazdaságiinfrastruktúra-fejlesztési program – nélkül nincs magyar agrárfordulat. Ezt a fejlesztési programot azonban ki kell egészítenie még két dolognak: az élelmiszer-kiskereskedelem „patriótábbá” tételének, abban 
a nemzeti befolyás növelésének, valamint az agrártudástranszfer hatékonyabbá tételének. Ez egyfelől a hazai agrárszaktudás korszerűsítését, versenyképesebbé tételét jelenti, másfelől pedig a tudás hatékonyabb elosztását, átadását; a magyar agrár szak- és felsőoktatás megújítását. 
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem újraalapítása éppen erről szól.

Ezekkel az egymásra épülő, egymást feltételező fejlesztésekkel belátható időn belül elérhető, hogy a mezőgazdaság ne a múltat, hanem a jövőt jelentse a vidéki fiatalság számára – válaszolta Lázár János.

Vetőmag-előállítás

„Magyarország Európa meghatározó vetőmag-előállítói közé tartozik a XX. század kezdetétől. (…) A rendszerváltáskor működő 14 vetőmagüzemből néhány maradt talpon (pl. Bóly, Debrecen, Szeged), a piac teljes egészében globalizálttá vált és tőkeerős cégek alakítják (Szellő, 2019 b). A hazai ágazatban 887 cég, intézmény és magángazdaság tevékenykedik, a főállásban foglalkoztatottak száma elérte a 13 500 főt.” (Forrás: INFOJEGYZET – Készítette: Dr. Szabó Andrea, Országgyűlés Hivatala Képviselői Információs Szolgálat, 2020. február)

A vetőmagexport mintegy 95 százalékát e forrás szerint három, a fajtatulajdonosok között is szereplő nemzetközi cég állítja elő. A termelők szállítják a vetőmagot, amely azután ezeknek a nemzetközi cégeknek a feldolgozóüzemeiből minősített késztermékként saját márkanevükkel kerül piacra. Így „Lényegében a magas hozzáadott értékben, illetve 
a nemesítésben rejlő jövedelmezőségből külföldi cégek profitálnak (Wiedemann, 2018)” – áll az Infojegyzetben.

Arról is hírt ad ez a forrás a továbbiakban, hogy „A Kormány stratégiai célkitűzése a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. Európa egyik legmodernebb állami gazdaságává történő fejlesztése. Ennek része a vetőmagtermelés integrálása, ezért 2019 nyarán a Ménesbirtok visszavásárolta a francia Limagrain Europe cégtől a mezőhegyesi vetőmagüzemet, és több milliárd forintos beruházást vállalt (Szász, 2019).”

Hazánkban tendenciáját tekintve többéves átlagban 120 ezer hektáron, 300 ezer tonna (kb. 180-190 milliárd Ft) vetőmagot termesztenek. Területi összehasonlításban hazánk a 7. helyen áll az európai rangsorban. Évente több mint 100 különböző faj 1500 fajtáját termesztik. Az előállított vetőmag jelentős mennyisége export. Összességében Magyarország a világ 6. legjelentősebb vetőmag-előállítója.

A termék-előállítást célzó folyamat minél több és minél jövedelmezőbb részét tudjuk „házon belül„ megoldani, annál kevesebb a magyarok munkájára épülő - közvetve abból származó - profit vándorol külföldre.

Ha tetszett a cikk regisztráljon az AgrárUnió hírlevélre: https://www.agrarunio.hu/regisztracio

Címkék: mezőgazdaság, agrárvállalkozások, hozzáadott érték, vetőmag-előállítás
Friss hírek
Kiemelt hírek

Ezt olvasta már?

Új szint felállítása az automatizált betakarításban és ...

A John Deere február végén mutatta be az új S7 kombájncsaládját az USA-ban, a texasi Houstonban megrendezett ...