Őszi kalászosok

Visszatekintés, avagy növényvédelmi kihívások 2020 – Őszi kalászosok

Ha visszatekintünk az elmúlt év történéseire a kalászosokban, nagyon valószínű, hogy nem a növényvédelmi kérdések fognak legelőször az eszünkbe jutni. Ezen a téren kevés problémánk akadt, talán ki is mondhatjuk, soha rosszabb évet ebből a szempontból. Ennél azonban sajnos nagyobb baj történt, kezdjük azzal hát visszatekintőnket, ami leginkább meghatározta az évet.

Az állományokat járva szinte minden fontosabb kórokozóval találkozhattunk, így a gabonalisztharmattal, a sárgarozsdával, a hálózatos levélfoltossággal, az árpa törperozsdájával vagy a szeptóriás levélfoltossággal.

Vízhiány a talajokban

A 2019. évi vetések jól sikerültek, az őszi búzák és árpák szépen fejlődtek, jól teleltek, így bizakodva szemlélhettük őket a vegetációs időszak elején. A kifejezetten jó tőállományok, a sok sarjhajtás mind azt ígérte, akár még rekordközeli termésünk is lehet. Ezek a reményeink azonban a tavasszal kibontakozó tartós és súlyos vízhiánnyal rövid idő alatt szerte is foszlottak. A növények növekedése lelassult, szinte le is állt, a sarjhajtások tömegesen száradtak le, és szerte az országban alakultak ki a vízhiánnyal összefüggő tünetek, sárguló, barnuló, elhalásokkal borított levélzet (1. kép) formájában.

1. kep 205 

1. Vízhiány miatt kialakuló élettani tünetek

Kialakultak azok a ritka állományok, amelyekben a sorok még a betakarításkor is jól láthatók voltak. A hosszan tartó csapadékmentes időjárás miatt a növények „felsültek”, jelentős levélvesztést szenvedtek el, az alsó levelek leszáradtak (2. kép).

2. kep 199

2. A tartós csapadékhiány miatt az alsó levelek leszáradtak 

Elhalt kalászok

A talajokban fennálló vízhiány a későbbiekben sem mérséklődött, ami a kalászok fejlődésére is kihatással volt, helyenként tömegesen, táblaszinten (3. kép) figyelhettük meg azok részleges kifehéredését, elhalását (4. kép).

3. kep 273 

3. Táblaszinten kialakuló, vízhiány miatti kalászelhalás

4. kep 261

4. Magot már nem nevelő, elhalt, kivilágosodott kalászrészek

Szerencsére ez inkább csak a kifejezetten rossz vízgazdálkodású, laza szerkezetű talajokon volt igaz, amit a későbbiekben megérkező csapadék miatt szépen kitelő szemek részben kompenzálni tudtak, így a termés mennyisége végül többnyire az elfogadható szint körül alakult.

A tél még mást ígért

A kellően csapadékos őszi időszak, az enyhe téli időjárás lehetővé tette az őszi kalászosokat betegítő gombabetegségeknek, hogy jó állapotban vészeljék át a telet, ugrásra, fertőzésre készen várva a tavaszi indulást. Az állományokat járva szinte minden fontosabb kórokozóval találkozhattunk, így a ga­bonalisztharmattal (5. kép, Blumeria graminis), a sárgarozsdával (Puccinia striiformis), a hálózatos levélfoltossággal (6. kép, Pyreno­phora teres), az árpa törperozsdájával (Puccinia hordei) vagy a szeptóriás levélfoltossággal (Septoria tritici). Annak, hogy ezek közül egyetlen kórokozó sem tudott berobbanni, ugyancsak a ko­­rábban már említett extrém száraz tavaszi időszak volt az oka.

5. kep 141

5. A gabonalisztharmat tünetei egész télen láthatók voltak az állományokban 

6. kep 009

6. Hálózatos levélfoltosság tünetei

A rovarkártétel ezúttal alig volt

Az őszi kalászosok messze nem tartoznak a rovarkártevők által veszélyeztetett növénykultúrák közé, de a tavalyi év még a megszokottnál is kisebb kártételt hozott. A vetésfehérítő, a vörösnyakú árpabogár (7. kép, Oulema melanopus) kártételével kisebb-nagyobb foltokban lehetett találkozni ugyan, de az okozott kár mérsékelt maradt. A szipolyfajok közül a leginkább a széles szipoly (Anisoplia lata) kártételére lehet számítani, de a tavalyi évben például a Dél-Alföldön kifejezetten kevés helyen voltak láthatóak. Az őszi búzában kárt okozó poloskafajok az elmúlt két évben látványosan eltűntek, elvétve lehetett csak találni belőlük, kártételükre egyáltalán nem volt példa.

7. kep 035

7. Vetésfehérítő lárvák és kártételük

A kalászfuzáriózis pedig elmaradt

Talán a leginkább meglepő tapasztalat az előző évben az volt, hogy a csapadékos és hűvös június és július ellenére alig lehetett fuzáriummal fertőzött kalászokat, kalászrészeket (8. kép) találni az őszibúza-táblákon. Ez annak volt köszönhető, hogy az állományok már túl voltak a virágzáson és a terméskötődés időszakán, amikor a Medárd utáni esők beköszöntöttek. Ennyin múlott csupán, hogy elkerültük a 2019-ben már megtapasztalt, toxinszennyezéssel súlyosan terhelt tételek betakarítását.

8. kep 013

8. Kalászfuzáriózissal fertőzött kalászka 

Visszatekintve a 2020-as esztendőre, elmondhatjuk, hogy korántsem a növényvédelmi problémák voltak a meghatározóak az őszi kalászosok termesztésében, hanem a kora tavaszi aszályos időszak, amely végül meghatározta a termés alakulását, valamint a csapadékos nyár, amely viszont a betakarítást nehezítette meg.

A 2020. évi tapasztalatokkal foglalkozó sorozatunk következő részében a napraforgó kerül terítékre.


Ha tetszett a cikk regisztráljon az AgrárUnió hírlevélre: https://www.agrarunio.hu/regisztracio

Szerző: AgrárUnió

Tags: sárgarozsda, őszi kalászos, kalászfuzáriózis, vízhiány, levélfoltosság, vetésfehérítő, rovarkártétel, gabonalisztharmat

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom