kukorica

20 tonna kukorica: elérhető?

Mire van szükség, hogy tartósan és megbízhatóan, fenntartható módon 20 t/ha kukoricát termelhessünk idehaza? Erre a sokakat érdeklő kérdésre próbált választ adni Kovács Péter, az amerikai Dél-Dakotai Állami Egyetem professzora a debreceni Farmer-Expón tartott előadásában.

A magas kukoricatermés egyik meghatározó tényezője természetesen a kiváló genetika, de az alkalmazott növénytermesztési praktikák, valamint az időjárási-környezeti viszonyok is befolyásolhatják. Utóbbiakra nem lehetünk hatással, és így van ez persze az amerikai Közép-Nyugaton is (az USA legjelentősebb kukoricatermesztő vidékén), ahol viszont az éves csapadékmennyiség 200–300 millimétertől 1000 fölötti értékig terjed, ami területenként eltérő termesztési technológiákat igényel. A legtöbb amerikai farmer ma már egyszeres keresztezésű hibridet használ, valamint jóval több NPK-műtrágyát, ugyanakkor kíméletesebb művelést folytat és integrált növényvédelmet alkalmaz. Gyakrabban öntöznek, ám a vízkivételt néha már túlzásba viszik, Kansas államban például 30–40 méteres talajvíz-csökkenés tapasztalható, ezért már csak kétévente vetnek kukoricát, hogy spóroljanak a vízzel.

A termésmennyiséget az alkalmazott tőszám és szemszám, illetve a keletkező szemtömeg határozza meg. A gazdálkodást jelentősen megnehezíti, hogy lényegében évről évre változik, melyik az a felsorolt faktorok közül, amelyik éppen gátolja a magasabb hozam elérését. Napjainkban egyre jobb és jobb hibridek születnek, az 1990 előtti „régi” hibridekhez képest a tőszámuk is jelentősen növelhető, ám ez ugyanakkor magasabb nitrogén-felhasználást eredményez. Érdemes viszont azt is tudni, hogy az új hibridek valamelyest később veszik fel a nitrogént, ezért a későbbi fejtrágyázás javasolt, hogy a növénynek akkor legyen ott a tápanyag, amikor szüksége van rá.

Általánosságban elmondható, hogy a hosszabb érésidejű hibridek magasabb termést produkálnak. Mivel azonban hosszabb ideig kint állnak a földeken, a manapság egyre gyakrabban előforduló időjárási szélsőségek negatív hatásainak is fokozottabban ki vannak téve. Minden gazdának tökéletesen ismernie kell tehát a maga talajait, valamint a helyi körülményeket, hogy a fajtaválasztásban okosan dönthessen. Kovács Péter ezzel kapcsolatban Wisconsin államot hozta fel példaként, ahol hiába kiválóak a mezőgazdasági adottságok, a hamar érkező fagy miatt nem lehet sokáig kint hagyni a kukoricát. Mindez azzal jár, hogy magasabb víztartalommal takarítják be, a termelési költségeket így a számottevő szárítási költségek is növelik. A magyarországi viszonyokhoz talán Indiana államé hasonlít a legjobban, ahol a kukoricavetés jellemző ideje április 24. A farmerek azonban jelentősen eltérő tenyészidejű hibrideket használnak (FAO 290–520 között), vagyis nem mindenki teheti meg, hogy a hosszabb érésidejű – vagyis magasabb hozammal kecsegtető – változatokat illessze bele a maga termelésébe.

A kukorica a 10–14 leveles korszakában termeli a legtöbb biomasszát, így ekkor van igénye a legintenzívebb tápanyag-utánpótlásra. Mennyire volna szüksége a stabil 20 t/ha terméseredményhez? Nitrogénből 240 kg hatóanyagra, foszforból 126 kg-ra, káliumból pedig 90 kg-ra hektáronként, amitől a hazai felhasználási értékek jócskán elmaradnak. Természetesen nem szükséges mindezt precízen kijuttatni, hiszen a növény a földből is fel tudja venni a tápanyagok egy részét, ennek kiaknázásához azonban a gazdáknak naprakésznek kellene lenniük a talajaik minőségét, összetételét, ellátottságát illetően. Kovács Péter kutatási területén, Dél-Dakotában a farmerek 90 százaléka rendszeres végeztet talajmintavételezést, az ezt mellőzők aránya még az 5 százalékot sem éri el. A gazdák 75 százaléka ráadásul évente vagy kétévente vizsgáltatja meg a földjeit, ami persze költséggel jár, ám az így elérhető pluszhozam, illetve inputanyag-megtakarítás bőven fedezi a kiadásokat.

A csövek méretét, tömegét elsősorban a virágzás, a bibe megjelenése körüli időszak befolyásolja, amely szintén intenzív szakasza a növény fejlődésének. Ügyelni kell a megfelelő tápanyag-ellátásra, a jó gyomszabályozásra, az elegendő nedvesség biztosítására, hogy a kukorica kihozhassa magából a benne rejlő potenciált. A kutatók érdekes korrelációt találtak a csőlevél tápanyag-koncentrációja és a későbbi termésmennyiség között, így a várható hozamot már viszonylag hamar, nagy pontossággal képesek előre jelezni. A jelenlegi világrekord ezen a téren 2017-ben született, amikor öntözéssel 34 tonnás termés született az amerikai Virginia államban – van tehát ezen a téren hová felzárkóznunk. Kovács Péter fontos faktornak tartja azt is, hogy az egyes területeken évek óta jól teljesítő hibrideket nem érdemes a gazdáknak lecserélniük, mert ezzel csak felesleges kockázatot vállalnak a bizonytalan siker reményében.

Szerző: AgrárUnió

Tags: kukorica, kukoricatermesztés, Farmer-Expo

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom