erdő

Lesznek-e még erdeink 2050-ben?

A szakemberek megpróbálják felkészíteni a környezetet a klímaváltozásra

A közelmúltban az Európai Erdők 8. Miniszteri Konferenciáján Nagy István agrárminiszter úgy fogalmazott, hogy mivel a klímaváltozás üteme messze meghaladja az erdők biológiai alkalmazkodóképességét, kiemelten fontossá vált a tudományosan megalapozott, a gyakorlati tapasztalatokat integráló, dinamikusan alkalmazkodó, aktív beavatkozásokon alapuló erdőgazdálkodás.

A témával kapcsolatosan Dr. Borovics Attilát, a Soproni Egyetem erdészeti tudományos intézet-főigazgatóját kérdeztük.

 – A jelenleg rendelkezésre álló információk szerint „mennyire” változik a klíma, meddig kell előre nézni? Csak szárazabbak lesznek az erdők, vagy kalkulálni kell azzal is, hogy teljességgel eltűnnek?

 – Az éghajlatváltozás ténye a napi gyakorlatban érzékelhető már a magyar erdőkben is. Az élővilág számára a legfőbb gondot a folyamatok sebessége jelenti. Az éghajlatváltozás jelenlegi sebessége százszorosa annak, amit a fák a jégkorszakot követő gyors felmelegedés során megtapasztaltak. Ehhez nem lehet spontán folyamatok révén alkalmazkodni, ez leküzdhetetlenül gyors változást jelent számukra. A klímaváltozás hallatán sokakban még mindig az a válaszreakció, hogy a klímaváltozás hatásait illetően az ember szerepének megítélésében nincs is egyetértés, az élet egyébként is mindig alkalmazkodott, vagyis a természet jobban tudja a megoldást, nincs különösebb ok az aggodalomra, nem kell változtatnunk az eddigi gyakorlaton. Sajnos ki kell ábrándítani az ilyen nézetek vallókat. Valóban a múltban is volt éghajlatváltozás, amihez a természet eddig alkalmazkodott. Mondhatnánk tehát azt is, hogy hátradőlünk, és meglátjuk, mi lesz, de ehelyett inkább tegyük meg, amit a legújabb ismeretek alapján a legjobbnak tartunk, hozzunk előrelátó, felelős döntéseket. Ilyen például a fafajok megválasztása vagy az erdők kezelési módja. Ha a klímaváltozás tényét figyelembe véve döntünk ezekben a kérdésekben, ha segítjük az erdők alkalmazkodását, akkor nem tűnnek el az erdők, nem kell lemondanunk azok sokféle hasznáról.

Termőhelyi vs. társadalmi igények

 – Milyen társadalmi igényekkel kell számolni a gyakorlati megoldások során?

 – A gyakorlati megoldásoknak elsősorban a termőhelyhez, másodsorban a társadalmi igényekhez kell alkalmazkodniuk. A gyors ütemben változó termőhelyekhez az erdők alkalmazkodását célirányos emberi beavatkozásokkal kell segíteni annak érdekében, hogy sem az erdőtakaróban, sem az erdei szolgáltatások minőségében és elérhetőségében ne alakuljanak ki nagymértékű változások. Ennek során figyelembe kell venni, hogy az erdőgazdálkodás az elmúlt évszázadban számos társadalmi és gazdasági szükséghelyzethez kellett, hogy igazodjon. A mai erdők 50-100 évvel ezelőtti viszonyok közepette jöttek létre, az akkori elvárásoknak és lehetőségeknek megfelelően. Ilyen hatások többek között az erdőterületek elcsatolása, a futóhomok megkötésének igénye, a világháborúk utáni faanyaghiány, a rontott erdők szerkezetátalakítása vagy a termelésből kivont, rossz minőségű szántók erdősítése. A termőhelyi korlátok, a megoldandó problémák időtávjai és a politikai döntések hatásai a mai erdők jellegén és állapotán is éreztetik hatásukat. Hiába zajlik napjainkban is szemléletváltás annak érdekében, hogy az erdőgazdálkodás céljai az össztársadalmi érdekeket minél nagyobb mértékben szolgálják, a változások az erdők hosszú életciklusa miatt szükségszerűen lassan történhetnek, és csak hosszú távon érvényesülnek.

Melyek a jelenlegi igények közül a legaktuálisabbak? Mindenképpen az elsők között van a klímaváltozás hatásainak enyhítése és a rekreációs igények megnövekedése. Az erdei közjóléti szolgáltatások igénybevétele folyamatosan bővül, és ez a folyamat kihívásokat állít az erdőgazdálkodók elé. Az erdőgazdálkodási műveletek biztonságos kivitelezése, a különböző erdőhasználók közötti zavarások és veszélyeztetések elkerülése és az egyre nagyobb számú látogató fogadása új módszereket és kapacitásokat igényel, egy folyamatosan romló, erdők számára kedvezőtlen változásokat jelentő környezetben.

Évtizedekkel kell előre tervezni

 – Az erdészeti szakmának vannak-e tervei, ha vannak, mit szól ehhez a természetvédelem? Mindezt annak tükrében kérdezem, hogy egyes vélemények szerint az elmúlt 10 000 évben kialakult, változatlan klímához tartozó, változatlan bioszférát akarják védeni.

 – Az erdőgazdálkodás évtizedek óta foglalkozik a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás kérdésével. Kutatási programok és gyakorlati projektek sora szól erről, amelyek megalapozottsága több évtizedes méréseken alapul. Az Erdészeti Tudományos Intézetben 1961 óta létrehozott tartamkísérleti hálózat mérési eredményei és a már több mint 30 éve működő Erdészeti Mérő és Megfigyelő Rendszer napi szintű adatgyűjtéssel jellemezhető monitoringterületei alapozták meg a hazai erdőkben zajló folyamatok megértését és hozzájárultak a probléma kezelését szolgáló innovációk kidolgozásához.

A több évtizedes adatgyűjtés eredményeinek és a legújabb ökológiai, klímamodellezési, genetikai tudás összefogásával került kidolgozásra a klímaváltozás hatásait mérséklő döntéstámogatási rendszer (SiteViewer, www.ertigis.hu), amely ma már a gyakorló erdőgazdálkodók napi szintű munkájának része. A szolgáltatás abból a felismerésből indul ki, hogy elismerjük: „mozgó célpontra lövünk”, vagyis folyamatosan változó jövőbeli feltételekre kell időben előrevetítve megoldásokat találnunk. Elfogadva a klimatológusok adott helyszínre modellezett havi csapadék- és hőmérsékleti adatait az erdészeti kutatás egyik legújabb innovációja révén meg tudjuk határozni az erdészeti klímaosztályok jövőbeni alakulását. Ebből következően meg tudjuk határozni egy-egy erdőrészlet jövőbeli termőhelyét, vagyis megalapozott javaslatot tehetünk az adott területen hosszú távon fenntartható fafajokra, sőt a fajokon belüli legbiztonságosabban alkalmazható szaporítóanyag-forrásaira és akár a gazdálkodás módjára. Az erdőgazdálkodás és a természetvédelem azonos tőről fakad, és ha jól csináljuk őket, nem is választható el egymástól a kettő. A legkorszerűbb elvek mentén történő erdőgazdálkodást egyúttal aktív természetvédelmi beavatkozásként kell értelmeznünk. A változó termőhelyi viszonyok között csak a természetvédelem számára is fontos célrendszer (például az erdők biodiverzitásának megőrzése és növelése) figyelembevételével lehet hosszú távon sikeres erdőgazdálkodást folytatni.

Vannak biztató próbálkozások

– Mi a helyzet az extrazonális (erdőklímán kívüli) területekkel? Van-e hír az Alföld átfogó vízgazdálkodásáról (vízvisszatartásáról)?

 – Magyarország síkvidéki erdeinek egy része olyan határtermőhelyeken áll, amelyeken a természetes zárt erdőborítás feltételei már nem állnak fenn, a faállományok közérdekű fenntartása csak mesterséges módon lehetséges. Az évszázadokkal korábbi vízgazdálkodási beavatkozások miatt megváltozott a folyók árterének vízjárása, a talajvíz mozgása és elérhetősége a fás vegetáció számára. A hosszú ideig tartó folyamat mára nagy területen fejti ki hatását, ami a természetes erdőtársulások életfeltételeinek megszűnésével és kényszerű fafajcserékkel is együtt járt. Ezeken a helyeken alig lehet őshonos fafajokkal hosszú távú megoldásokkal eredményt elérni. Ezeken a helyeken a víz erdők számára hasznosítható módon történő visszavitele jelenthet megoldást, amire szerencsére egyre több pozitív példát is láthatunk. A Délalföldi Erdészeti Zrt. például a mályvádi és a remetei erdőkben a régi, természetes és mesterséges vízfolyásokat úgy alakította át, hogy a Fekete-Körös vize újra eljuthasson a hajdani tölgy-kőris-szil ligeterdők mai utódaihoz. Ennek az országosan úttörő jellegű munkának az eredményei már jól megmutatkoznak. Tanuljunk belőle!

Az éghajlatváltozás sebessége százszorosa annak, amit a fák a jégkorszakot követő gyors felmelegedés során megtapasztaltak, és ez leküzdhetetlenül gyors változást jelent számukra.

Pályázat magánerdő-gazdálkodóknak

„Az erdei ökoszisztémák ellenálló képességének és környezeti értékének növelését célzó beruházások” című pályázati felhívásban a klímaváltozás esetén is használható (klímarezisztens) szaporítóanyag-forrásokat javasolják használni. A tudatos és jól megalapozott szaporítóanyag-gazdálkodás azonnali választ adhat a klímaváltozás okozta problémákra. Az alkalmazkodást segítő magkereskedelem, szaporítóanyag-forgalom elősegítése érdekében előalkalmazkodott szaporítóanyag-forrásokat határoznak meg a 2050-es klímaállapotra történő előrebecslés alapján egy-egy felújítási helyszínre vonatkozóan Európa teljes területére. Egy tudományos kutatásokon alapuló, online alkalmazás segíti a gazdálkodót abban, hogy a saját felújítandó állományának leginkább megfelelő szaporítóanyag-forrásokat megtalálja. Ha ezek dokumentálható módon kerülnek felhasználásra állománykiegészítés formájában, akkor az anyagi elismerést érdemel. A VP5-8.5.1-16 sz. támogatási jogcím alapján, aki a fenti elveket betartva legalább 4000 tölgy- vagy bükkmagoncot ültet el, az 871 euró támogatás igénybevételére jogosult hektáronként. Hasonló módon, aki legalább 200 kg tölgymakkot vet el a meglévő erdőállomány alá, 806 euró, aki 200 kg csert, az 709 euró támogatást vehet igénybe hektáronként. Legalább 100 kg bükkmakk alávetése esetén pedig 1064 euró bónusz jár hektáronként. A támogatás jelenleg a ma­­­­gán­­­erdő-gazdálkodók számára érhető el.

 

Ha tetszett a cikk regisztráljon az AgrárUnió hírlevélre: https://www.agrarunio.hu/regisztracio

Tags: erdő, klímaváltozás, erdészet

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom