TERMÉNYFELVÁSÁRLÁSI ÁRAK:
Étkezési búza: 63.738,05 Ft (tonna)
Napraforgómag: 139.787,90 Ft (tonna)
Takarmánykukorica: 57.469,20 Ft (tonna)
Takarmányárpa: 52.667,06 Ft (tonna)
Repcemag: 154.021,93 Ft (tonna)
Full-fat szója: 209.053,63 Ft (tonna)
ÜZEMANYAGÁRAK:
Gázolaj ára: 645 Ft
Benzin ára: 641 Ft
DEVIZA KÖZÉPÁRFOLYAM:
EUR: 395,83000
USD: 367,33000
CHF: 405,35000
GBP: 462,58000
Hirdetés

Hatósági bűvészmutatvány–A kétféle nyilvántartás miatt lett a legelőből egy csapásra erdő

Agrárgazdaság - 2015.11.25

Ön mit tenne, ha gazdálkodás céljából legelőt vásárolna, és évekkel később kiderülne, hogy egy erdő tulajdonosa lett? Nem tudom, de az biztos, hogy Medgyessy István közel sem örömet érzett, ami a rá kirótt büntetések, a pályázati forrásoktól való elesés miatt teljességgel érthető.


A Hajdú-Bihar megyei gazdálkodó 1995-ben két társával közösen egyharmad-egyharmad arányban pályázat útján a korábbiakban a Honvédelmi Minisztérium tulajdonát képező földterületet vásárolt. A megvásárolt földterület részét képezte tíz hektár 4766 nm nagyságú, 090 helyrajzi számú legelő ágú földrészlet, amelyhez a vásárlást megelőzően két hektár 3445 nm erdőterület kapcsolódott, ez utóbbi azonban nem képezte az adásvétel tárgyát. A tulajdonosok a területüket 2004-ben átminősítették szántónak, az eljárás során a földhivatal mezőgazdásza helyszíni szemlét tartott, és megállapította, hogy a természetbeli állapot megegyezik a változási vázrajz tartalmával, más művelési ágat, mint a nyilvántartásban szereplő, nem talált. Két helyrajzi számot kaptunk – mutatja az ezt igazoló iratokat Medgyessy István –, mivel ketté lett osztva a terület, a kisebb részt a környékbeli lakosság útnak használja, a nagyobbik lett a 090/2 helyrajzi számú, szántó művelési ágú földrészlet.
„2010-ben a szántónak nyilvánított területen kivágtam megközelítőleg három köbméter fát abból a célból, hogy a ragadozó madaraknak ülőhelyet, úgynevezett T fát helyezhessek ki. Valaki ezt jelezte az erdészeti igazgatóságnak, amely vizsgálatot indított, és egyrészt erdőnek nyilvánította a területet, másrészt büntetést szabott ki rám, anélkül hogy a vizsgálatba bevont volna. Tehát amíg a földhivatal 2004-ben szántót észlelt és rögzített a közhiteles nyilvántartásában, az erdészeti hatóság 2011-ben úgy döntött, ez a terület erdő.
2015-ben igazságügyi szakértőt kértem fel, hogy állapítsa meg ennek a területnek a sorsát. A szakértő rögzítette, hogy a kérdéses erdőrészlet egy úgynevezett „talált erdő”, amely egy rendelet alapján került tervezésre, a tervezési munka során derült fény a terület önerdősülésére. A hatóságnál ezt követően az erdősödni kezdő földdarabot anélkül, hogy minket megkérdeztek, tájékoztattak volna, esetleg utánanéztek volna a földhivatali közhiteles nyilvántartásnak, egyszerűen erdőnek nyilvánították, annak ellenére, hogy mérete szerint sem definiálható erdőnek. Érvelésük szerint azonban a szomszédos erdőrészlet folytatása, és ha azzal egységben kezelik, akkor a mérete már meghaladja az előírt fél hektárt. Elképzelhető, hogy a területen valaha, húsz vagy harminc évvel ezelőtt erdő volt, de kiirtották, a honvédségnél is legelőként volt nyilvántartva.
A hatóság most több százezer forintra kíván megbüntetni azért, mert engedély nélkül kivágtam a fákat. Az általuk rögzített kár mértéke is erősen megkérdőjelezhető, hiszen egyetlen dolgot vettek figyelembe, a szomszédos erdő adottságait. Véleményük szerint ha ott hektáronként 141 köbméter fakészlet van, akkor itt is ennyinek kellett lennie. A tapasztalható különbséget pedig én vágtam ki. Ugyanakkor arra sincsen figyelemmel az erdészeti hatóság, hogy engem kötelez a helyes mezőgazdasági és környezeti állapot fenntartása, a művelési ágnak megfelelően kellene, hogy gazdálkodjam. Elvileg szántóterületen idegen faj, idegen növény nem szabadna, hogy legyen. Jelenleg ilyen formában a művelési ágnak megfelelően nem tudom használni, pályázati forrásokat, támogatásokat igénybe venni szintén nem tudok. Mindez, úgy érzem, elkerülhető lenne, ha a szabályok nem engednék meg, hogy két közhiteles nyilvántartás más adatot tartalmazzon ugyanarról a nyilvántartott dologról.”
Kurucz Péter, a Földművelésügyi Minisztérium sajtófőnök-helyettese megkeresésünkre az alábbiakat ismertette.
Mindenekelőtt fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az ingatlan-nyilvántartás a nyilvántartott adatok tekintetében nem tekinthető közhiteles nyilvántartásnak. A járási hivatalok által vezetett ingatlan-nyilvántartás az ingatlanhoz fűződő jogok, illetve a bejegyzett jogosultak védelme érdekében a „valóságnak megfelelően” tartalmazza az ország valamennyi ingatlanának az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvényben (a továbbiakban: Inytv.) meghatározott adatait, az ingatlanokhoz kapcsolódó jogokat, jogilag jelentős tényeket, továbbá hitelesen tanúsítja a bejegyzett jogok és feljegyzett tények fennállását. Közhitelesen tanúsítja továbbá az ingatlan-nyilvántartási eljárás lefolytatására irányuló kérelem tényét és annak tárgyát. Törvényi vélelem alapján tehát az ellenkező bizonyításig vélelmezni kell annak a jóhiszeműségét, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot, vagyis nem vehető figyelembe, ha harmadik személy arra hivatkozik, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog, feljegyzett tény fennállásáról nem tudott.
Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége jelenti továbbá azt is, hogy az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett jog megilleti azt, akinek a javára bejegyezték, de jelenti azt is, hogy harmadik személynek nem kell számolnia olyan jog fennállásával, amely az ingatlan-nyilvántartásban nem szerepel. Az ingatlan-nyilvántartás klasszikus közhitelességéhez fűződő állami garanciavállalás tehát az ingatlanra vonatkozó tulajdoni és bizonyos használati viszonyok tekintetében a bejegyzett – jóhiszemű és ellenérték fejében szerző – jogosult védelmét és ezáltal az ingatlanforgalom biztonságát, valamint az ingatlanokkal kapcsolatos hatósági feladatok ellátásának megalapozottságát szolgálja. Az ingatlan-nyilvántartásban a közhitelesség elve tehát lényegében egy olyan vélelemrendszert jelent, amely jogvédelmi hatását tekintve kizárólag a bejegyzett jogok és feljegyzett tények tekintetében áll fenn.
Az ingatlanok adataira (helyrajzi számára, területére, művelési ágára, minőségi osztályára, kataszteri tiszta jövedelmére stb.) vonatkozó vita esetén – az ellenkező bizonyításig – az ingatlan-nyilvántartás adatait kell elfogadni. A bizonyítási teher – az ingatlan-nyilvántartás adattartalmát tekintve – azt terheli, aki a nyilvántartásban feltüntetett adatok helyességét és a valósággal való egyezőségét vitatja. Az adatok tekintetében tehát az ingatlan-nyilvántartás jogvédelmi hatása nem áll fenn: az állam nem garantálhatja ugyanis a „jóhiszemű”, ellenérték fejében jogszerző számára, hogy a tulajdoni lapon, illetve a térképen szereplő térmérték, művelési ág, minőségi osztály, AK-érték stb. adat a valóságos helyzetnek (természetbeni állapotnak) megfelel.
Külön problémát jelentenek azok az adatkörök, amelyek más – közhiteles, például Országos Erdőállomány Adattár – hatósági nyilvántartásokban is szerepelnek, sok esetben egymástól eltérő tartalommal. Az ingatlan-nyilvántartás és az Országos Erdőállomány Adattár funkciója eltérő. Más a két nyilvántartás alapja, ugyanis az Országos Erdőállomány Adattár által nyilvántartott erdők nem minden esetben igazodnak az ingatlan-nyilvántartás alapját képező földrészletekhez, ezért fordulhatnak elő olyan esetek, hogy a két nyilvántartás nincs összhangban. Az eltérés alapvető oka az, hogy a két nyilvántartás eltérő szempontok alapján tartja nyilván a fás szárú növényzettel borított területeket. Az Inytv. és az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtására kiadott 109/1999. (XII. 29.) FVM-rendelet (a továbbiakban: Inyvhr.) erdő és fásított terület művelési ág fogalma [Inyvhr. 47. §, 48. §] nem azonos az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) által használt erdő, illetve fásítás fogalmával [Evt. 6. § (1) bek., 12. § (1) bek.]. Míg az ingatlan-nyilvántartás általános jellegű nyilvántartás, addig az Országos Erdőállomány Adattár speciális szakmai nyilvántartás, hasonlóan például a borszőlő vagy a gyümölcsös termőhelyi kataszterhez. Az Inytv. 23. § (3) bekezdése szerint „a település belterületének 1 ha meg nem haladó földrészletét – a fő hasznosítási módra tekintet nélkül – művelés alól kivett területként kell nyilvántartani”. Az egy hektár alatti földrészletek esetében az Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jellegeként történő feljegyzésére nyílik lehetőség [Inyvhr. 39/A. § (1) bek. k) pont].
A jelenleg hatályos szabályozás szerint az ingatlanok fekvésének megjelölése belterületként és külterületként lehetséges. A belterületi ingatlanok jellemzően lakó-, pihenő-, kereskedelmi és ipari célt, a külterületi ingatlanok pedig elsősorban mezőgazdasági termelési célt szolgálnak. A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: földforgalmi tv.) 5. § 17. pontja értelmében „mező-, erdőgazdasági hasznosítású föld: a föld fekvésétől (belterület, külterület) függetlenül valamennyi olyan földrészlet, amely az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő és fásított terület művelési ágban van nyilvántartva, továbbá az olyan művelés alól kivett területként nyilvántartott földrészlet, amelyre az ingatlan-nyilvántartásban Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg van feljegyezve”. Fentiek értelmében a földforgalmi tv. abból a szempontból, hogy mely területek tartoznak a hatálya alá, már nem tesz különbséget a terület fekvése szerint (külterület, belterület, zártkert), kizárólag az számít, hogy a földrészlet művelési ága a hivatkozott jogszabályhelyben felsorolt művelési ágak valamelyikébe tartozzon. Amennyiben a földterület művelési ága szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő és fásított terület, úgy az adott földrészletre irányadóak a földforgalmi tv. földre vonatkozó rendelkezései.
A település belterületének egy hektárt meg nem haladó földrészleteinek művelési ágban történő nyilvántartása technikailag – hivatkozott jogszabályi rendelkezés módosítását követően – kivitelezhető lenne, azonban valamennyi egy hektár alatti, művelés alól kivett terület felmérése, valamint a természetbeni állapot szerinti nyilvántartásba vétele jelentős humánerőforrás- és eszközkapacitást, valamint költésvetési forrást igényelne. Ezzel szemben a jogi jelleg feljegyzése kevesebb adminisztratív teherrel jár mind az ügyfelek, mind az érintett hatóságok számára, ugyanis nem szükséges változási vázrajzot készíteni, nem szükséges a termőföldek minőségi osztályának és kataszteri tiszta jövedelmének (aranykorona-értékének helyszíni vizsgálatát igénylő) megállapítása (földminősítés), viszont ingatlan-nyilvántartási szempontból lényegében ugyanaz az eredmény érhető el. Az Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg az egy hektárnál kisebb belterületi földrészleten csak az egész ingatlanra jegyezhető fel [Inyvhr. 39/A. (5) bek.]. Ebben az esetben az a tény, hogy az adott földrészlet az Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület, az ingatlan tulajdoni lapjáról megismerhető, ezáltal az érintettek számára releváns információ költséghatékonyabban és egyszerűbben tehető hozzáférhetővé.
Az ingatlan-nyilvántartás és az erdészeti nyilvántartás közötti eltérések megszüntetése, a két nyilvántartás összhangjának megteremtése folyamatban van. A jogalkotás terén számos lépés történt a közelmúltban is a két nyilvántartás közelítése érdekében. A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2012. évi XLVI. törvény (Fttv.) 6. § (18) alapján „az erdészeti hatóság évente egy alkalommal díj-, költség- és térítésmentesen jogosult a 3. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt adatbázisból az Országos Erdőállomány Adattár nyilvántartásához szükséges adatok igénylésére”. Ezen módosítással párhuzamosan az Evt. is módosult 2015. május 6-i hatállyal – „az ingatlanügyi hatóság, a földmérési és térinformatikai államigazgatási szerv, valamint a honvédelem térképészeti támogatásáért felelős szerv részére az adattárból díj-, költség- és térítésmentesen kell szolgáltatni az alapfeladataik ellátásához, valamint az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátásához igényelt adatokat” [Evt. 39. § 4) bek.]. A két nyilvántartás összhangjának megteremtése további jogalkotási feladatok megoldását igényli, valamint a jogalkalmazás területén az erdészeti és az ingatlanügyi hatóság közötti szoros és konstruktív együttműködést.
Felhívom a figyelmét, hogy a jogértelmezés a jogalkalmazó mindenkori feladata és felelőssége. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény, valamint az Alkotmánybíróság korábbi határozatai alapján a minisztérium állásfoglalás kibocsátására nem jogosult, ezért a fenti tájékoztatásban foglaltakra a természetes és a jogi személyek jogvitájukban nem hivatkozhatnak, azaz nem használhatóak fel peres vagy közigazgatási eljárás során sem állásfoglalásként, sem jogértelmezésként, sem pedig szakvéleményként.




Szerző: Szöőr Bea

Címkék:
Friss hírek
Kiemelt hírek

Ezt olvasta már?

A KITE REVANS csomagja a kalászoskárosítók ellen!

A KITE Zrt. 2024-ben technológiai csomagajánlatban kínál gombaölő szert, rovarölő szert és biostimulátort a ...