napraforgó

Az Agchem célkitűzések nem érték el céljukat a gyakorlatban, állítja egy EU-parlamenti tanulmány

Az agrokémiai engedélyezések végrehajtása az EU agrokémiai regisztrációs rendelkezése alatt (1107/2009) „problematikus”, állítják az Európai Parlament Kutatószolgálata (EPRS) tanulmányában.

A szabályozás célja biztosítani az egészség és a környezet biztonságát, ezzel együtt pedig a piac és a fejlett mezőgazdasági termelés hatékony működését, amit nem sikerült a gyakorlatban elérni, állítják összefoglalásként. Ennek egyik fő okaként a forráshiányt jelölték meg az uniós tagállamok szintjén.

Az EPRS vizsgálatát 2017. szeptember és 2018. április között végezték, Azért volt rá szükség, hogy előkészítsenek egy saját jelentéskezdeményt, amelyet a parlament környezeti és mezőgazdasági bizottsága hív életre az 1107/2009-es szabályozás megvalósításáról. A tanulmány a parlament új, rovarirtó szerekkel foglalkozó bizottsága számára is használható lehet, amely a kiértékelési folyamatok vizsgálatát végzi, jegyzi meg az EPRS.

A készítők több, aggodalomra okot adó részletet találtak a hatóanyagok engedélyezésével kapcsolatban, például azokat a szabályokat, hogy kinek kell az adatot szolgáltatnia az értékeléshez; a szennyezésalapú vs. kockázatalapú értékelés; valamint az adatigénylések és a módszertanok nem kielégítő mértékű harmonizációja. A glifozát gyomirtó esetében pláne kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az uniós értékelést végzők megfelelően és az ipartól függetlenül hajtották-e végre a munkájukat. Azonban az EPRS a kiértékelésében „nem talált olyan bizonyítékokat, amelyek a kétségeit alátámasztanák”.
A nemzeti hatóságok működése „a legfőbb tényező, amely befolyásolja a hatóanyagok értékelését” – foglalják össze. Minden hatóság „jelentős és krónikus forráshiánnyal küzd, ezt állítják saját magukról”. Ez a fő oka a engedélyezésekkel és megújításokkal való késlekedésnek a szennyező anyagok meghatározásakor és az alapvető értékbecslésnél. Jelentős különbségek vannak a hozzáértés és a felszereltség mértékében a tagállamok között, és ez az oka annak, hogy a szabályozás nem egységes, mondja az EPRS.

Döntéshozói szinten az EU-ban hiányzik az átláthatóság, „ami teret enged olyan döntéseknek, melyek nem szükségszerűen követik a kiértékelést végzők javaslatait”. A bizottság már javaslatokat tett olyan intézkedésekre, amelyek növelnék az átláthatóságot a kiértékelési folyamatoknál, reagálva a glifozát újraengedélyezésével kapcsolatos panaszokra.

A nemzeti szintű termékengedélyezések a következő okok miatt késlekednek: forráshiányok, az értékelés során a munkaterhelés egyenetlen eloszlása a hivatalok között, valamint a bizalom hiánya a munkával kapcsolatban, amit a hatóságok végeznek. Ez ahhoz vezet, hogy a termékek nem jutnak el a fogyasztóhoz. A tanulmányban azt állítják, ennek kompenzálásaként néhány hatóság nem megfelelően használja a sürgősségi felmentést, amellyel engedélyeznek olyan termékeket is, amelyek „bizonyítottan negatív hatásúak”.

Több forrásra van szükség a jogszabályok érvényesüléséhez. Azt sugallja a tanulmány, hogy a háztartásokban használt és az importált termékek a piacon, valamint a felhasználásuk „nem teljesen felel meg a vonatkozó hatósági feltételeknek, tekintettel az összetételükre és a használatuk módjára” – állítja az EPRS:

Tags: glifozát, hatónyag, EPRS, tanumány

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom