Elhalasztották a döntést a glifozát jövőjéről

Az Európai Unió 28 tagállama által delegált szakértők március elején nem jutottak egyezségre a glifozát hatóanyag idén júniusban lejáró engedélyének a meghosszabbításáról. A döntést későbbi időpontra halasztották. Támogató döntés esetén további 15 évre (2031-ig) került volna pozitív listára a hatóanyag.
A döntés elhalasztása mögött az áll, hogy egymásnak ellentmondó szakvélemények jelentek meg a hatóanyag rákkeltő hatásáról. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezet (WHO) Nemzetközi Rákkutató Ügynöksége (IARC) a tavalyi év márciusában kiadott közleményében a „valószínűleg rákkeltő” (probably carcinogenic) anyagok közé sorolta a glifozátot, illetve az ezt tartalmazó gyomirtó szer készítményeket. Ugyanakkor az EU Élelmiszerbiztonsági Hivatala (EFSA) nem találta emberre veszélyesnek, és „valószínűleg nem rákkeltő” anyagnak minősítette, amiről az állásfoglalását még ugyanazon év novemberében közzétette. Ebben kijelentették, hogy a patkányokon és egereken elvégzett vizsgálatok nem utalnak a glifozát karcinogén hatására.

Néhány gondolat az IARC kategóriákról

Mit tudjunk a glifozát „sima” útját az újraengedélyezés felé „megzavaró” tanulmányról, illetve a különböző anyagok besorolásának a módjáról? Az IARC számos vegyületet és egyéb, akár összetett hatást is kategóriákba sorolt különféle vizsgálati eredmények alapján. A karcinogén hatás valószínűsége, bizonyítottsága szerint gyakorlatilag 5 csoportot alakítottak ki: 1, 2A, 2B, 3 és 4. Ezek a kategóriák az 1-től a 4 felé haladva csökkenő kockázatot jelentenek.
Az 1. kategóriába sorolják azokat a vegyületeket, melyek humán karcinogén hatásáról elegendő bizonyítékkal rendelkeznek, a 4. kategóriába pedig azokat, melyekről a vizsgálatok igazolták, hogy sem emberben, sem a kísérleti állatokban sincs rákkeltő hatása.
A glifozát ebben a besorolási rendszerben a 2A (valószínűleg rákkeltő) kategóriába került, ami a kategória definíciója szerint arra utal, hogy emberben a rákkeltő hatásra nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték, kísérleti állatokban azonban elegendő bizonyíték támasztja ezt alá.
A glifozát IARC 2A kategóriába sorolását természetesen több támadás is érte. Arról, hogy ezek a kritikák mennyire tükröznek lobbi érdekeket, ez a cikk nem hivatott állást foglalni. Az azonban semmiképp nem vitatható, hogy nagy számú tudományos közlemény eredményét összegzi a tanulmány, és számos szempontot értékel a különféle kitettségek, és a glifozát illetve a bomlástermékeinek a hatását tekintve is. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a vizsgált anyagok/hatások listáját végignézve, eléggé érdekesen alakul egy-egy csoport összetétele. A 2A kategória növényvédő szer hatóanyagoktól (mint pl. a glifozát, malation, diazinon, DDT), műanyagipari termékeken át gyógyszer összetevőkig számos vegyületet takar, de ide sorolták a bitument, az anabolikus szteroidokat, a magas hőmérsékleten, olajban való sütést, a hajszínezékek használatát, a fodrász hivatásból adódó kitettséget vagy a vörös húsok fogyasztását is.

Az EFSA értékelésről

A glifozát hatóanyag újraengedélyezéséhez szükséges vizsgálatok eredményét a megbízott tagállam 2013 decemberében átadta az EFSA-nak. Ezt követően az EFSA a szakértői vélemény kiegészítésére kapott megbízást annak tisztázására, hogy bizonyos parametérekeben megfelel-e a hatóanyag az előírásoknak. 2015 áprilisában pedig egy újabb megbízást a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség eredményei alapján.
Az EFSA jelentésben leszögezik, hogy a glifozát herbicidként és állományszárító szerként való felhasználásával összefüggő kockázatot elemezték, és a következtetéseiket is ez alapján hozták meg. Megállapították, hogy rákkeltő hatást tekintve nem valószínű, hogy kockázatot jelent emberre. A tanulmány megemlíti, hogy az patkányokon és egereken végzett kísérletek – egy kivételtől eltekintve – nem utaltak karcinogén hatásra. A kivételt albínó egerek jelentették egy vizsgálatban, a legnagyobb dózisban (1460 mg/testtömeg kg/nap) elvégzett etetési kísérletben. Hozzáteszik, hogy ez a dózis meghaladta az etetési kísérletekben javasolt 1000 mg/kg/nap felső határt, és más vizsgálatok nem támasztották alá az itt kapott eredményeket.
A tanulmány a rákkeltő hatáson túl egyéb kockázatokkal is foglalkozik, így pl. a reprodukcióra és hormonrendszerre gyakorolt hatással, nem célszervezetekre gyakorolt hatással, vagy a talajban való lebomlással. Ezeknél – a rendelkezésre álló adatok alapján – alacsony kockázatot állapítottak meg, bár a tanulmány több esetben utal adatok hiányára.
A tanulmány kijelenti, hogy „hagyományos” növények esetében nem találtak akut vagy krónikus hatásra utaló kockázatot a növényi termékek fogyasztóira nézve. Ugyanakkor genetikailag módosított (glifozát rezisztens) növények esetében ennek a megítéléséhez jelenleg nem állnak rendelkezésre a szükséges információk. (Ennek a bomlástermékek különbözősége miatt van jelentősége.)

A két tanulmány elérhető az alábbi címeken:
http://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/4302
http://monographs.iarc.fr/ENG/Monographs/vol112/index.php

Talán a fent vázolt „kis” ellentmondásból is kitűnik (mely csak egy szempontot emel ki egy növényvédő hatóanyag újraengedélyezésének számos kérdése közül), hogy a glifozát problémája eléggé összetett. A döntés elhalasztása is arra utal, hogy az eddigi számos vizsgálat sem vezetett megnyugtató és egyértelmű eredményre. Kérdés, hogy júniusig ebben lehetséges-e lényegi változás.
Akár növényvédő szakemberként, akár a növényi termékek fogyasztóiként, vagy a környezetünkért felelősséget érző emberként nézzük a dolgot, belátható, hogy az utóbbi évek egyik legsúlyosabb, ilyen jellegű döntése előtt állunk.
A glifozát helyettesítésére alkalmas, vele közel egyenértékű hatóanyag nem áll rendelkezésre. A hatóanyag eltűnését a gyomirtó szer választékból, finoman szólva is megéreznék a növénytermesztéssel foglalkozók. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy évről-évre elképesztő mennyiséget juttatnak ki ebből a herbicidből. Bár a hatásáról, illetve annak a mértékéről vita folyik, az nem vitatható, hogy a környezetünk erősen terhelt ezzel az anyaggal.
Remélhetőleg az erre illetékes szakemberek megtalálják a legjobb – lehetőleg bármilyen irányú lobbi érdek által a legkisebb mértékben befolyásolt – szakmai döntést.

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom